Ez az írás terveim szerint nem lesz sem túl ezoterikus, sem elvont, sem filozófiai. Egyszerűen a jelszavakról szól. Jelszót adunk meg ahhoz, hogy egyáltalán írni tudjunk a blogban, (ezértnem írtam egy ideje, mert nem tudtam a jelszót) jelszót adunk meg a bankban, PIN kódja van a kártyának, a csomó internetes honlapnak, mindennek mind-mind jelszava van.

És ebben a jelszavas világban lassan az az érzésem, hogy már szinte csak magunkat zárjuk el a világtól, és egy csomó idegességet okozunk magunknak.

Szerintem én többet foglalkozom azzal, hogy új és új jelszavakat kérek, semmint effektív avval a tevékenységgel amivel akarok. És ahhoz, hogy egy-egy elfelejtett jelszó helyett kapjak egy újat, újabb kódokat, jelszavakat, akármiket kell megjegyeznem.

Ugyanazt a jelszót ráadásul nem használhatom mindenhova, hiszen az nem biztonságos. Legyen legalább 6 karakteres, legyen benne kisbetű, nagybetű és szám, és ne kapcsolódjon hozzád. Biztosan nagyon biztonságos így, csak éppen megjegyezhetetlenné válik számomra. Ráadásul ahol dolgozom, ott is több rendszerben van jelszó, és még havonta le is kell őket cserélni, úgyhogy jó eséllyel mire egyet megjegyzek már jön is a következő hónap. A ritkán használt rendszerekhez nem is bajlódom a megjegyzéssel, ott inkább újat kérek, ráadásul mégcsak felírni sem lehet, mert az meg nem biztonságos….

Elgondolkoztam, hogy mi lenne, ha a gyerekeimnek is adnék jelszót. Mondjanak egy jelszót, ha enni akarnak, ha mesét hallgatni stb. És rájöttem, hogy a gyerekek okosak, nekik megvannak ezek a “jelszavaik”, nagyon jól tudják, hogy anyát vagy apát mivel lehet valamire rávenni, tudják, hogy ha őszintén azt mondják, hogy anya szeretlek, akkor még a legzordabb anyát is kenyérre lehet kenni, és már meg is van a jelszó.

Most már csak azt kéne kitalálnom, hogy mi a jelszó ahhoz, hogy a férjem kivigye a szemetet…..

Ha azt mondom Neki, hogy szeretem, akkor egész másra gondol, szóval ezen még töröm egy kicsit a fejemet….

Sokat gondolkodtam azon, hogy miről is írjak, mert nagyon sok téma kavarodott fel mostanság bennem és a környezetemben, amely ugyanaz, hiszen én is elsősorban azt látom meg, amivel én is foglalkozom. Miért ezt választottam?

Egyre többen és többen foglalkoznak avval, hogy a női és férfi energiák is a helyükön legyenek kezelve. Körülnézünk és azt látjuk, hogy már egyesek azt javasolják, hogy a parlamentben is szabályozva legyen, hogy  hány női képviselő legyen (bár nem lett belőle semmi), de maga a felvetés is azt jelenti, hogy egyesek felismerték sok helyről hiányzik a női energia.

És mielőtt esetleges férfi olvasóim fölhördülnek, hogy na de kérem a nők ma már bármit megtehetnek, és nem kell az egyenjogúságukért küzdeniük, akkor azt mondom, hogy részben igaza van, tényleg betöltenek a nők olyan szerepeket amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna, de még korántsincs egyensúly az energiák között.

És ha még ennél is tovább megyek, hogy kedves férfiak, Önök/Ti előhoztátok magatokból a női erőt? Van a környezetetekben olyan nő akinek hallgattok a szavára, meghallgatjátok őket, és tényleg társként kezelitek őket? Hogyan áll nálatok a szerepek megosztása, ki a férfi, ki a nő, miben ki dönt? És sorolhatnám vég nélkül a kérdéseket, de ezeket inkább Ti tegyétek fel magatoknak! És beszéljétek meg párotokkal, hogy ő hogyan látja ugyanazokat a dolgokat.

Én egy olyan cégnél dolgozom, ahol a vezetők közül az arány az, hogy kb. 28 férfi és 3 nő.  Már csak ebből is látszik, hogy az energiák finoman szólva sem túl kiegyensúlyozottak. És nekem itt célom, hogy megmaradjak nőnek, ne álljak be fiúk néha öncélú versengésébe, hanem tényleg a közös célokat vegyük figyelembe és próbáljuk meg elérni azokat. Nem egyéni ámokfutásokra van szükség, vagy dicsekvésekre, hogy nézd nekem sikerül, hanem jelenlegi gazdasági helyzetben egyre nagyobb szükség van az összefogásra, az egymásra figyelésre.

Félreértések elkerülése végett látom azt is, hogy a nők sem tudnak mindig jól élni energiájukkal, ezt is meg kell tanulni. Van aki túlkompenzál, van aki szinte tagadja, hogy nő, ezek egyike sem jó, itt is az aranyközéputat kell felvállalni.

Nekem is korábban sok energiámba telt az, hogy akikkel munkakapcsolatba kerülök, azok nyilván látják bennem a nőt, de ne csak azt lássák, hanem lássák meg a szakmai munkámat, bízzanak meg bennem, hogy elintézem az ügyeimet, és egy idő után már “semleges” nemű legyek, tehát ne legyen fontos, hogy férfi vagy nő vagyok.

Szoktam meditálni, és egy holdhoz kapcsolódó meditációban pontosan ezek jöttek fel, hogy a női energiákat az egész országunknak jobban kéne hasznosítani. (Ha valakit érdekel, akkor a holdmeditáció az én olvasatomban annyit jelent, hogy újholdkor arra próbálok koncentrálni, hogy mi érkezik be az elkövetkezendő ciklusban, és teliholdkor meg, hogy mit engedjek el, mi az ami már nem kell nekem. A következő újhold most pénteken lesz.)

Szóval titeket nőket arra biztatlak, hogy használjátok bátran a női energiáitokat, legyetek egyenlő társak, és ne elnyomók, a férfiakat pedig arra, hogy egyrészt fogadják el a nőket egyenlő társként, másrészt keressétek meg magatokban a saját női energiáitokat hiszen bennetek is megvan, ti is tudjátok használni! Hiszen ha magában mindenki egyensúlyt teremt, akkor a világban is az lesz.

Jó egyensúlyteremtést!

Hirtelen ötlet vezérelt, hogy legyen Nekem is saját blogom, de úgy gondoltam kezdjük el, meglátjuk mi lesz belőle. A videót azért raktam bele, mert én nagyon szeretem ezt a mantrát evvel a képi és zenei megjelenítéssel, és ha csak egyszer is meghallgatod, már tettél valamit, magadért, a világért mindenkiért.

Nemrég tanultam azt is, hogy nem kell nagy világmegváltásokról/cégátalakításokról/családmegváltásokról (bármelyik is illik rám-rád) álmodozni, és elhatározni, hogy majd egyszer valamikor megcsinálom, hanem induljunk el, kis lépésekben szépen lassan, hiszen bármilyen hihetetlen is, de van időnk, hiszen az idő is egy relatív fogalom.

Mit is akarok evvel a bloggal kérdezed jogosan? Leírni azt, hogy én mit csinálok, mit gondolok bizonyos dolgokról, és ha evvel csak egy ici-picit is segítettem másnak, nekem már megérte. És ha Te aki ezt olvasod megtisztelsz a saját gondolataiddal, annak nagyon fogok örülni.

Amikor az ember ír, akkor sok gondolatot pontosabban megfogalmaz, kiad magából, mint amikor beszél, vagy gondolkodik. Mire számíthatsz ezen az oldalon? Őszinteségre. Nem akarom senkinek megmondani, hogy mit hogyan csináljon, hiszen mindenkinek a saját életét kell élnie, a saját döntéseit meghozni, de jólesik, hogy ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül ezen az úton…

Van egy kedvenc idézetem, ami szerintem nagyon találó, nem tudom ki írta, ezért elnézést:

“Harcosnak lenni annyi, mint örökké úton lenni, megtapasztalni valódi önmagunkat minden pillanatban.”

Próbálom megélni és benne maradni a pillanatban, de ez borzasztó nehéz, sokkal nehezebb mint gondoltam volna, mert az elmém állandóan kalandozik a jövőn, mi lesz holnap azután egy év múlva stb, és sokszor elszalasztom a most ot. Pedig a jövő nem egy létező valami.

Mielőtt nagyon elmennék filozófiai irányba váltsunk témát. Röviden mi az amivel én foglalkozom? Mármint azon kívül, hogy dolgozom egy “normális” cégnél és nevelek a férjemmel együtt két gyereket, az az SVT, nadi, asztrozófia, maja, angyalok, női energiák.  Kb. ezekben a témakörökben lehet tőlem gondolatokra számítani, nem feltétlenül ebben a sorrendben.

Ennyit bemutatkozásul, remélem még találkozunk!